Így hatvan éven túl a világ már kevésbé érdekel, de viszonyom a világhoz az egyre jobban! Miközben az élet hátralévő feladatait már nem nagyon lehet halogatni, foglalkoztat a kérdés, hogyan éljek? Nagyon gyorsan sietve, mindent habzsolva, teletömve az életet, vagy egészen lassan, minden fölöslegest, mellékest elhagyva nagy nyugalomban, javítgatva, foltozgatva, kívül-belül kissé lerongyosodva éljek-e? Nem könnyű kérdés és a válaszhoz az ember többnyire egyedül marad. – Szigeti Németh György – Kövek és tollpihék (Különféle dallamok)

Lilit a sebek erősebbé, bölcsebbé, kedvesebbé és még gyönyörűbbé tették. - Szigeti Németh György – Elérhetetlen csillagok (A Nap virágai)

Ha arra várnunk, hogy készen álljunk, az életünk hátralévő részében várunk. - Szigeti Németh György – Kövek és tollpihék (RP története)

Minél régebb óta tanítok, annál biztosabb vagyok abban, hogy még nem mutattam be az igazi tanítást. - Szigeti Németh György – Különféle dallamok (Kő és tollpihe)

Nem számít hová megyek, vagy milyen feladatokkal futtatom magam, egy könyvesbolt valahogy mindig az utamba kerül. Bemegyek, körülnézek, megpihenek. - Szigeti Németh György – Kövek és tollpihék (RP története)

Az intimitás nem a meztelenségről, hanem a bizalomról szól. A bizalom szólhat a meztelenségről, a bátorságról, hogy megmutasd, hogy ki vagy valójában… - Szigeti Németh György – A Nap virágai (Különféle dallamok), {Kép: Malcolm T Liepke (American, b.1953)}

Amit sosem felejtünk el, valószínű, igaz volt… - Szigeti Németh György – Elszalasztott szerelmek (Kövek és tollpihék)

Miért szeretem nézegetni a régi fényképeket? Talán bizonyítják, hogy egyszer, még ha csak egy szívverésnyi időre is, minden tökéletes volt. - Szigeti Németh György – Egyszer régen (Kövek és tollpihék)

Semmi váratlan nem történt velem. Persze ha más lennék sok minden másképp lehetett volna. De minden úgy volt, úgy történt ahogy kellett mert, olyan vagyok, amilyen vagyok. - Szigeti Németh György – Kövek és tollpihék (RP története)

A tenger örök dolog. Az emberek, akik a vízen élnek tudnak valamit az élet mélyebb értelméből. Tudják, a víz „történik” tovább azután is, miután az ember pillanata már elmúlt. - Németh György – RP története (Dühöngő tenger), Kép: Claude Monet - Impression, soleil levant, 1872.

A munkahelyi tréning utolsó napja. Márta búcsúzik. Férjhez megy. A német vőlegény a fénykép alapján kedves fiúnak látszik. Péter gratulál, és miközben kikíséri Mártát, mondja - örülök, boldognak látszol, remélem minden összejön, amit szeretnél. Emlékszem, a múlt év március elseje óta dolgozol itt. De tudd, azóta nem múlt el nap, hogy ne gondoltam volna rád. Márta arca hirtelen szomorúvá válik, miközben válaszol: Hogy te mekkora hülye vagy! És gyorsan kilép az ajtón… - Németh György – RP története (Kő és tollpihe)

Most éppen a kereszténység az, ami a jelen életünkből hiányzik és úgy érzem az Egyházéból is. Pedig van út az Istenhez. De az Istenhez az utat az embernek kell megépítenie, emberi módon, emberi erőfeszítésekkel. - Németh György – Egy gyógyszerész feljegyzései

Néha a szenvedés csak szenvedés. És nem tesz erősebbé. Nem épít bennünk semmit. Csak fáj. - Németh György – Kő és tollpihe

A szerelem életteli. Soha nem akartam a sápadt változatot. A szerelem teljes erő. Soha nem akartam a hígított változatot. És soha nem szaladtam el a szerelem dicsőségétől, de fogalmam sem volt róla, hogy a szerelem ugyanolyan megbízható lehet, mint a Nap, a Hold és a csillagok. - Németh György – A Nap virágai (RP története)

Eljött az este. Lementem az esti kocsmába. A törzsközönség hébe-hóba lézengett inkább idegenek mindenhol. A hely exkluzivitása a nők mind bomba nők, a pasik többnyire lepukkantak. Nem is értem. Bárhova megyek, szinte mindig ezt látom. A pulthoz mentem. Egy közepes sörbe burkolództam. Igazán körbe sem néztem, nem akartam senkit. Pár perc múlva a pulttól odébb álltam, engedtem másokat. Ahogy helyezkedtem megláttam a lányt. Óvatosan feléje tendáltam. Úgy tettem mintha a véletlen sodort volna mellé, de nem. A lány a boltból, akinek macskaeledelt segítettem a bevásárlókocsijába. Huszonnégy konzervet talán tíz kilót, ennyit. Megjátszott unottsággal álltam mellette mintha észre sem vettem volna. Puff, ezt is elpancserkedem - gondoltam. Korábban, amikor boltban először megláttam, elsőre nem szép nem csúnya. Mégse, ilyen nincs. Segítettem neki. Olyan lánynak látszott, akinek nem biztos, hogy segítenek. Csak az azonnali hatású szépségeknek segítenek mindig. Ő nem ilyen volt. Valamiért elrejtette a szépségét. Persze a segítségemet ráfoghatom arra, hogy én is macska etető vagyok. Furcsa módon inkább magam miatt, mint a macskákért. Na, jó a macskák miatt is. Kutyákat is etetnék. De azok nem jönnek a házhoz. A környékbéliek féltik a kutyájukat. Még a kerítésen keresztüli kutyasimogatásra is morognak. Nem a kutyák, a gazdák. A környékbeli macskák felfedeztek. Várják, hogy etessem őket. Cserébe néha dörgölőznek, az utcai kapuig vagy még tovább kísérnek. Amikor hazaérek a kapunál várnak. Ez az egész idegen macska etetés valahogy jót tesz nekem. A boltban a macskaeleség polcoknál néha előfordulok. Éppen ott volt a lány is. Nem biztos, hogy segítségre szorult. De mindegy. Először segítettem valakinek macskaeledel ügyben. Az állateledel szagokat utálom. Most más volt. A lány és a parfümje valahogy kirántott az állateledelek közül. Ez megzavart. Legalább annyira, mint a piruló mosoly a segítségemért. Innentől figyeltem. Melyik pénztárhoz áll be. Kicsit vártam. Beálltam egy mellette lévőhöz és néztem. Milyen érdekes kezdtem nagyon vonzónak találni. Volt benne valami macskaszerű is. Előbb fizetett, mint én és eltűnt. Valamiért mélyen az emlékezetembe vésődött. Hetekig nem láttam. És most itt van a kocsmában… - Németh György – RP története