Meg kell tanulni hallgatni, s talán ez a legnehezebb. Az ember mindig többet beszél
egy szóval. Nem lehet eléggé hallgatni. Azért is, mert minden beszéd reménytelen.
Már az írott és rögzített szó is milyen reménytelen! Nézz körül a világban: mit használt
a sok leírott szó, tanács, meggyőző kísérlet? Semmit sem használt. Mit is remélhetsz
attól, ha valakinek elmondasz valamit? Semmit sem remélhetsz. Ezért hallgass,
mindig többet és következetesebben hallgass, mint beszélsz, ne akard mesterségesen
meggyőzni a többieket, mert ez lehetetlen – az igazságnak csak akkor van valamelyes
nevelő ereje, ha te magad fedezed föl –, s ne akard fitogtatni, hogy tudsz valamit.
Mégegyszer mondom, hallgass. Békében és háborúban, hallgass. S ha beszéltél, öblítsd
ki utána szájad. S amikor helytelenül beszéltél, s bűntudat kínoz, ne hessegesd el
ezt a bűntudatot; nézz szembe vele, keményen; mondd: „Megint beszéltem, s helytelenül,
túlságosan, indulatosan vagy hiúan szóltam; ez így történt, már nem segíthetek
rajta; de a jövőben keményebb leszek és hallgatni fogok.” Hallgass, mert az Isten is
hallgat, s Ő tudja, miért? A legokosabb hallgatni. (Márai Sándor)