Gyanítom minden, amiről azt hitte a blogíró, hogy ő észlelte, kigondolta, először meglátta és hatékony rendszerbe foglalta, összefüggésekkel ellátta, azt már más valaki is megtette valahol. Az eredeti, a személyesnek tűnő gondolatok már másnak is eszébe jutottak, már más valaki is leírta valahol ezeket. Lehet, hogy egy önálló eredeti gondolata sem volt a blogírónak, mert amit leírt, azokat már valaki korábban kitalálta, leírta, igaz ezt a blogíró nem tudta, csak sejtette. És ezért van az, hogy gyakran egymásba botlunk. Egyáltalán minek ír blogot a blogíró? Mégis mi a blogírás? Valamilyen villogó zseniskedés, á az biztosan nem! Dünnyögő gyanakvás, az sem. Inkább valamilyen megérzés, megismerés és megértés lassú kiérlelődésének folyamata, talán. Nyomon követése, tükröződése a bennünk megtörtént változásoknak, még ez is lehet.  Vagy csak valamilyen igazságérzetre próbáljuk - elsősorban - magunkat nevelni, és ha véletlenül valaki a blogot olvassa, akkor az olvasót? És ha igen, az igazság ismeretében egyáltalán tudjuk-e az olvasónak jelezni, hogy hogyan lehet nyafogás nélkül élni az életet. Persze beleírni a világ öntudatának hömpölygésébe, ez elég veszélyes vállalkozás és nagy felelősség is. Mindegy, a blogírás valószínűleg - egyszerűen - csak egy sima gyógyszermentes terápia…