Révházi Péter lassan bandukolt. Szürkület. Szemerkélő eső. Gondolkodott. Fejében a gondolatokkal teli dobozait rakosgatta. A dolgok nem jöttek össze. Kicsit zavart volt. Azután arra gondolt, hogy néhány dolgot el kell engednie ahhoz, hogy másképp tudjon élni. Megtorpant. Érezte, szüksége van egy kis sötétségre, hogy tovább tudjon indulni. Leült egy villamos megállóban. Várt. Megvárta az éjszakát. Tudta, az éjszaka szigorúság, de irgalom is. És vannak olyan igazságok, amelyeket csak akkor lehet látni, amikor sötét van. Ezeket akarta most látni és érezni. - Szigeti Németh György – RP története